Gaming Weekdays

A kérdőjel nem véletlen - a mostanában futó Project $10 megoldások, melyek a játékok multiplayer részét egyszer használatos kód beírásához (illetőleg a használt játékok esetében annak online megvásárláshoz) kötik, vezethetnek-e egy olyan konstrukcióhoz, hogy a fejlesztő/kiadó a kizárólag a single player játékot tartalmazó kiadást már eredetileg is olcsóbban adja, mint a multiplayerrel kibővítettet?

A kérdés nem igazán elméleti, mert a válasz gyorsan megérkezett: igen. A napokban megjelent Puzzle Quest 2 steam-es változata (SteamWorks-re épülő multiplayer-el) 16 euróért került ki a boltba (kb. 4500 forint), míg a SteamWorks-ös játékokat hagyományosan nem forgalmazó Impulse-ról, multiplayer rész nélkül, a cím 3300 forint (kb. 11 euro) magasságában elhozható.

Ahogy a régi reklám mondotta: Nékem Teccik!...Olvasd tovább!

Majdnem pontosan egy évvel a megjelenés után a GamePark Holdings leállítja a GP2X Wiz gyártását... hogy az átadja helyét a GP2X Caanoo-nak. Az új handheld specifikációi elérhetőek itt, további részletek az E3-on, bővebb elemzésünk a témáról azt követően várható :)
...Olvasd tovább!

A The Bat!-et 2002-ben kezdtem használni, még az 1.3-as kiadással - az egyetemi shell account-os Pine után (oh, telnet gold.uni-miskolc.hu...) ez volt az első komoly levelező kliensem. Amikor megjelent a 2.0, kicsit elváltak útjaink, jött az Outlook a munkahelyen, otthon pedig a Thunderbird, majd évekig a Mail.app, mint az almás gépek beépített levelezője. 2007-ben kezdődött a webmail korszakom, jelesül az akkori ISP-m fapados SquirrelMail-jével és a GMail-el, végső megoldásként minden levelezéssel kapcsolatos problémámra. Amikor aztán a GMail-ről Fastmail-re váltottam, vissza akartam térni kicsit a natív kliensek világába és töménytelen menyiségű demót próbáltam ki, csak hogy újra realizáljam: továbbra is a - most már a 4. kiadásnál járó - The Bat! a legjobb mind közül.

A moldáv Ritlabs The Bat!-je hardcore levelező-szoftver. A legutolsó pixelig személyre szabható, biztonságos, programozható, makrózható, automatizálható. A benne rejlő lehetőségek széles körét talán jól mutatja az, hogy a fő menüsorában külön menüpontja van a menükben (így a funkciókban) való keresésnek. Gyors és stabil, a szintén professzionális felhasználásra készült Outlook-okat láttam már összeomlani olyan méretű postafiókok súlya alatt, melyeket a TB bármiféle lassulás vagy megingás nélkül kezelni tudott. Forma1, Cannon EOS 1D, Costes - kinek melyik hasonlat tetszik. A 30 napos, teljes funkcionalitású demo a cég honlapjáró letölthető, érdemes kipróbálni.

Mindezek ellenére azonban a The Bat!-nak van egy hatalmas hibája: kikanyarodott alóla az országút. Amikor az alapokat lefektették, az elektronikus levelezés arról szólt, hogy volt az embereknek/cégeknek egy pár megabájtos e-mail kontója, amely elég volt egy hétvége vagy egy rövidebb szabadság áthidalásához, de arról a leveleket rendszeresen lokális gépre mentették, azokat ott szortírozták, megválaszolták és archiválták. Aztán jött az IMAP majd a GMail, hozzávágtak mindekihez pár gigabájt tárhelyet azzal, hogy a leveleket ezután már nem kell törölni, a felhőben szépen elférnek mind, az új protokollal pedig több lokális gépről is lehet velük, akár egyszerre is, dolgozni. Így hiába a temérdek tudás a The Bat!-ban, lokális spam és vírusszűrést már évek óta nem végzek, mert azt megcsinálja nekem (sokkal jobban és hatákonyabban) a szolgáltatóm; a szortírozás szintén a szerveren folyik, hogy bárhonnan elérve a leveleimet már csak a végeredményt lássam és nemrég a kontaktlistám is a felhőbe került, hogy az egységes és bárhonnan elérhető legyen. A 13 éve fejlesztett, csiszolt The Bat! szerepe 2010. május 16. napján arra korlátozódik, hogy az IMAP foldereimről offline tükör készüljön és ha kell, digitálisan aláírt levelet tudjak küldeni.

Hogy erre a kihívásra mi lesz a fejlesztő válasza, az 5. kiadásban remélhetőleg kiderül - már ha egyáltalán lehet erre válaszolni a natív kliensek világában. Mindenesetre valami olyasmit kell összehozniuk, amiért az alternatív megoldások ingyenessége ellenére is gondolkodás nélkül kiadom a 25 dollár upgrade díjat....Olvasd tovább!

Matesz negyedéves gyorsjelentés.
Nyomott/értékesített példányszám per hó.

GameStar: 14667 / 6149
PC Guru: 15000 / 8195...Olvasd tovább!

Ez Email (1) bejegyzésben pár napja szándékosan kerültem az általam használt szolgáltató megnevezését, mert nem egy cégre akartam kihegyezni annak mondanivalóját, hanem a prémium/üzleti e-mail szolgáltatásra úgy általában. Aztán péntek délben jött a hír, hogy a független kis ausztrál szolgáltatómat felvásárolja az Opera... ha pedig ezt leírom, akkor mindenki számára egyértelmű, illetve legalábbis kikereshető lesz a Fastmail.fm neve.

Az FM fóruma természetesen felbolydult a hírre, többen azonnal lemondták a szolgáltatást, annak ellenére, hogy nincs refund, azaz több évnyi befizetés is kárba veszhet a Cancel gomb megnyomásával. Tény, hogy a felhasználók szempontjából az átállás nem volt a felektől (értve ezalatt az Operát és az FM-et) elvárható módon levezényelve: az FM blogon megjelenő bejegyzéssel körülbelül egyidőben beesett mindeki postaládájába egy jogi nyelvezettel terhes e-mail, miszerint az Opera minden tárolt adatra ráteszi a kezét, és akinek ez nem tetszik, egy napja van rá, hogy kiszálljon. Különösen rosszul érintette ez azokat, akik a saját domain-jüket hosztolták itt, mert pár giagabájtnyi levelet nem olyan nagy kunszt áttölteni máshová, de a DNS átálláshoz legalább 72 óra kell, így a szolgáltatóváltók napokra levelezés nélkül maradhattak. Segíthette volna a döntést az is, ha megtudunk valamit az Opera konkrét terveiről - bár a fórumon posztolt pár Opera alkalmazott, ők hivatalosan nem képviselik a céget, így csak reménykedni lehet azon ígéreteik őszinteségében, melyek szerint a cég elkötelezett a szolgáltatás minőségének fenntartásában illetve tovább fejlesztésében.

Az összegyűlt információk alapján feltételezhető, hogy az Opera erősíteni akar messaging/e-mail fronton, különös hangsúllyal a mobil platformjaira. Első körben migrálja az eleddig az IBM-nél hostolt operamail-os felhasználóit az FM rendszerébe, majd promótálni kezdi a szolgáltatást a 100 millió felhasználójának. Az üzleti model - szintén feltehetőleg - megmarad, annyi módosulással, hogy az ingyenes account (a GMail-nek, Yahoo-nak, Hotmail-nek konkurenciát állítandó) bővülni fog a szolgáltatások terén. A fizetős account-ok pedig megmaradnak a prémium/üzleti felhasználóknak, velük az eddig megszokott összes hardcore technológia és ToS.

Kivárunk és meglátjuk. Addig is futok egy trial kört a Runbox.com és társainak háza táján....Olvasd tovább!

Nekem az e-mail a kedvenc elektronikus kommunikációs csatornám. Tudom, hogy a papírban gondolkodó szüleim generációjának túl új és túl modern, a fiatalok pedig avíttnak és ódivatúnak látják, miközben azonnali üzenetküldőkön és a Facebook-on cserélik ki gondolataikat, de én maradok a jól bevált kukacnál, annak minden kényelmével és nyűgjével együtt. Pár évig egy gmail-es címet használtam, erre futott be a tíz másik címemre (gamer-es, szerkesztőségi, aol-os, freemail-es, ISP-s, stb.) érkező összes levél és mindez a mennyiség, ami közvetlenül erre irányult. Szép volt, jó volt, a Gmail a ma elérhető egyik legjobb consumer-grade e-mail szolgáltatás, mind hátterében, mind pedig kliensoldalon, gyűltek a megabájtok, a címkék és persze az elmaradhatatlan spam.

Aztán egy nap arra ébredtem, hogy nem akarom a továbbiakban a Google által meghatározott módon fizetni a szolgáltatás árát - a Gmail ugyanis nincs ingyen. Pénz azt nem kér érte a cég, ellenértéket viszont igen, és ez az ellenérték a szolgáltatásban lévő adataink használatának a joga. Amikor egy-egy hír kapcsán az interneten fellángol a vita a Google-ról és annak helyzetéről, sokan mintha nem látnák azt, hogy a Google sikere éppen abban áll, hogy egy végtelenül egyszerű megállapodást köt a szabadon szerződő felhasználóival: olyasmit kér tőlük, aminek azok nem tulajdonítanak különösebb értéket. Félreértés ne essék, egyáltalán nem gondolom azt, hogy a Google valamiféle gonosz célra gyűjti az emberek által termelt biteket. A felhasználási feltételek világosak, mindenki által értheőek és megelőlegzem a bizalmat e tekintetben, különös figyelemmel arra, hogy a Google soha nem csinált titkot az általa használt technológiák mibenlétéből: amikor a tisztelt felhasználó éppen aktuális levelést olvassa, akkor az algoritmus az abban található kulcsszavak alapján hirdetést pakol elé, amire hősünk nagy nagy valószínűséggel kattintani is fog majd, és a reklámozó ezért becsengeti a megfelelő részesedést a megfelelő bankszámlára.

Viszont éppen emiatt nem tudtam soha rávenni magam arra, hogy a teljes kontaktlistámat feltöltsem a Contacts-ba (még ha ez roppant kényelmessé is tette volna a levelezésemet) és éppen ez volt a váltás egyik fő oka is: olyan szolgáltatásra vágytam, ahol a szolgáltató üzleti modellje nem azon alapul, hogy az oda felvitt felhasználói adatokat monetarizálja. Számomra is meglepő módon sok ilyen szolgáltatást találtam netszerte, prémium e-mail-nek hívják őket és a lényegük az, hogy díjat kérnek az e-mail szolgáltatásért, cserébe pedig vállalják, hogy a náluk tárolt adatokat biztonságban megőrzik, azokat nem használják fel és a legjobb tudásuk szerint másokat is megpróbálnak megakadályozni ebben. A Freemail.hu-k, a Gmail.com-ok, a Yahoo.com-ok és még sok társuk által uralt, látszólag free világban roppant furcsa érzés fizetni az e-mail-ért, de csak addig, amíg el nem kezdjük használni - utána pedig gyorsan kiderül mindenki számára az, hogy hogyan is kellene működnie valójában az internetnek: szolgáltatás - ellenszolgáltatás - tiszta szerződéses viszonyok.

Amit jelenleg évi 20 dollárért kapok: 99.997% rendelkezésre állás, garantált backup, spam- és vírusvédelem, a létező összes biztonsági technológia implementálva, a létező összes érintő kommunikációs protokoll implementálva, azonnali, személyes support, ha gond van, tucatnyi kényelmi szolgáltatás (LDAP, XMPP, DAV, FTP, webtárhely, aliasok, subdomain-ek, saját Sieve szkriptekkel vezérelhető levélmanagement, stb.) - és nem utolsósorban az a jóleső érzés, hogy végre nem figyel valaki a vállam felett, amikor az interneten kommunikálok....Olvasd tovább!

A hétvégén elmentünk a családdal meglátogatni a szüleimet, némileg komolyabb túra, az ország másik vége, rámegy két délután az autókázásra, egy oda, egy vissza. Állok péntek délben a város határában lévő OMV kúton, majd 13 ezer forintig pörög a kút számlálója, pedig nem is volt teljesen üres a tank, plusz még másfél ezer a négy napos autópálya matricára, így együtt (+süti a gyereknek) 15, és ebből a benzinből vasárnap estére, mikor visszaérünk, már nem sok marad. A család működtetésének költsége, pár év után észre sem veszi az ember, annyira automatikussá válik. Gáz, villany, havi országjárás.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy március 9-én még boldogan bloggoltam arról, miszerint a Total Commander helyett a FreeCommander került installálásra, ami, nevéhez híven, ingyenes, így az utolsó szürke szoftver is lekerült a gépemről. Nos, a FreeCommander, árának megfelelően, khm, kevéssé bizonyult használhatónak, és pár napig megint bajban voltam a fájlkezelésem és úgy általában az IT rutinom kapcsán, kezdtem lassan belenyugodni az Explorer használatába, végül is annak idején a Finderrel sem volt túl sok gond az Almás Gépen, már azon kívül persze, hogy konkrétan használhatatlan volt, ha komolyan gondolta az ember a géppel való munkát.

Maga a Total (régebben Windows) Commander fiatalkori szerelem egyébként, a Far Managert váltotta anno a komolyabb Windows operációs rendszerek - a Windows 2000 - bejövetelével, és azóta is minden egyes gépemen fent volt, hűen szolgált, én pedig rendületlenül nyomogattam minden indításkor a felkínált számokat, lévén a 30 napos shareware verzió futott, kicsit túllépve persze az engedett időkereten. Éppen ezért olyan furcsa, hogy amikor a gép kifehérítésének projektje futott, az első gondoltam a leváltása volt és nem a... megvásárlása. Mert végül is mit, ha nem ezt? A napi informatikám alapkövét, az évek óta konstansan futó alkalmazást? Ki érdemli meg azt a 38 dollárt, hét ezer forintot - fél tank benzin árát -, ha nem Christian Ghisler a nem is olyan messzi Svájcból? Miért olyan furcsa fizetni azért, ami ennyire hozzánk nőtt?...Olvasd tovább!

"Let me assure you. You will not lose any of the games you have purchased for any reason. IF something bad were to happen to Reflexive (and that is very unlikely), we have a plan to make sure that the games you have purchased stay yours, in the future, and on different machines that you acquire in the future. A download would be made available that would make sure your games were yours, and it would not depend on our servers having to be there for additional downloads, or codes, or whatever. We would also not be the only place to acquire this download, so it would not depend on our servers being up either. However, as mentioned, this backup plan isn't going to have to be carried out. Reflexive is doing great, both as a developer and a game distributor. We're not going anywhere."

Ezt mondotta Skinflint, a Reflexive Arcade egyik frontembere 2006. januárjában az egyik vásárlójuk azon felvetésére, hogy mi lesz a megvásárolt és minden telepítéskor aktiválást igénylő játékaival, ha a Reflexive megszűnne.

"The servers are being shutdown after July 31, 2010. You will not be able to download or obtain a new Activation Code after July 31st... I understand this is no comfort at all to people who purchased games directly from Reflexive and want to re-download and reauthorize those games in the future. I can't help you."

Ezt pedig James C. Smith, a cég másik frontembere 2010. április 2-án, miután kikerült a hír a főoldalukra, miszerint nyáron bezár a bazár.

Digi gazdaságos....Olvasd tovább!

Van egy cég, most maradjon név nélkül, aki (nem játék) szoftver-termékét két változatban készíti és három változatban forgalmazza: professional (cégeknek, tele okossággal és ennek megfelelő árban), home (otthonra, elfogadható áron) és ez utóbbi educational, azaz diákkiadásban is, ha nem is olcsón, de még olcsóbban. Csak hogy egyértelmű legyen: a home és az educational között 10 dollár, azaz kevesebb, mint 2000 forint az árkülönbség.

Van ennek a cégnek egy magyarországi forgalmazója, aki az educational változatot nem tartja raktáron, mert úgy tapasztalta, hogy sok a "visszaélés": az emberek saját gyermekük, unokájuk diákigazolványára veszik a szoftvert.

...

Remélem azon igencsak rövid idő alatt, amíg a szem átugrotta a fenti három pontot, mindenki számára nyilvánvalóvá vált ennek az álláspontnak a végtelenül nevetséges mivolta. Egy olyan országban, ahol az otthoni felhasználói szoftverek kilencvensok százaléka warez, akadna mégis pár ember, aki hajlandó lenne fizetni egy szoftverért (teszem hozzá, olyanért, amelynek több teljes értékű, még ha nem is ilyen jól megírt freeware alternatívája van) - és ezeket az embereket azzal utasítani vissza, hogy nehogy már meg akarjanak spórolni 2000 forintot, nos, ez végtelenül buta logikára vall. A szoftvert megszerető és az educational kiadást megvásárolni kívánó, de a forgalmazóról lepattanó felhasználók ugyanis nem azt fogják mondani, hogy ja, akkor kérem a home változatot, hanem azt, hogy ja, akkor húzom le a professionalt a torrentről.

És a nullát bárhogy szorozgatom, csak nem adja ki az educational változat eladásából származó kevesebb hasznot sem....Olvasd tovább!

Egy barátomnak segítettem PKI eszközöket rendelni a minap, amikor szembesültünk azzal, hogy egyik kedvenc szakáruházunk, a Gooze.eu országválasztó listájában Magyarország nem szerepel, annak ellenére, hogy az egész EU területére vállalnak kiszállítást. Írtam egy e-mail-t nekik, attól tartva, hogy az esetleges korábbi rossz tapasztalaik (rátok nézek, Tolvaj Magyar Posta!) miatt került ki az ország az EU rógióból. 10 perc múlva jött a válasz, miszerint bocsi bocsi, nemrég frissítették a webshop szoftvert és eddig nem vették észre a hibát, de ha megpróbálom újra, már minden rendben lesz. És lőn, ott figyel Hungary, az összes megyéjével szépen. Kudos.
...Olvasd tovább!