Gaming Weekdays

A hétvégén elmentünk a családdal meglátogatni a szüleimet, némileg komolyabb túra, az ország másik vége, rámegy két délután az autókázásra, egy oda, egy vissza. Állok péntek délben a város határában lévő OMV kúton, majd 13 ezer forintig pörög a kút számlálója, pedig nem is volt teljesen üres a tank, plusz még másfél ezer a négy napos autópálya matricára, így együtt (+süti a gyereknek) 15, és ebből a benzinből vasárnap estére, mikor visszaérünk, már nem sok marad. A család működtetésének költsége, pár év után észre sem veszi az ember, annyira automatikussá válik. Gáz, villany, havi országjárás.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy március 9-én még boldogan bloggoltam arról, miszerint a Total Commander helyett a FreeCommander került installálásra, ami, nevéhez híven, ingyenes, így az utolsó szürke szoftver is lekerült a gépemről. Nos, a FreeCommander, árának megfelelően, khm, kevéssé bizonyult használhatónak, és pár napig megint bajban voltam a fájlkezelésem és úgy általában az IT rutinom kapcsán, kezdtem lassan belenyugodni az Explorer használatába, végül is annak idején a Finderrel sem volt túl sok gond az Almás Gépen, már azon kívül persze, hogy konkrétan használhatatlan volt, ha komolyan gondolta az ember a géppel való munkát.

Maga a Total (régebben Windows) Commander fiatalkori szerelem egyébként, a Far Managert váltotta anno a komolyabb Windows operációs rendszerek - a Windows 2000 - bejövetelével, és azóta is minden egyes gépemen fent volt, hűen szolgált, én pedig rendületlenül nyomogattam minden indításkor a felkínált számokat, lévén a 30 napos shareware verzió futott, kicsit túllépve persze az engedett időkereten. Éppen ezért olyan furcsa, hogy amikor a gép kifehérítésének projektje futott, az első gondoltam a leváltása volt és nem a... megvásárlása. Mert végül is mit, ha nem ezt? A napi informatikám alapkövét, az évek óta konstansan futó alkalmazást? Ki érdemli meg azt a 38 dollárt, hét ezer forintot - fél tank benzin árát -, ha nem Christian Ghisler a nem is olyan messzi Svájcból? Miért olyan furcsa fizetni azért, ami ennyire hozzánk nőtt?