Gaming Weekdays

Nekem az e-mail a kedvenc elektronikus kommunikációs csatornám. Tudom, hogy a papírban gondolkodó szüleim generációjának túl új és túl modern, a fiatalok pedig avíttnak és ódivatúnak látják, miközben azonnali üzenetküldőkön és a Facebook-on cserélik ki gondolataikat, de én maradok a jól bevált kukacnál, annak minden kényelmével és nyűgjével együtt. Pár évig egy gmail-es címet használtam, erre futott be a tíz másik címemre (gamer-es, szerkesztőségi, aol-os, freemail-es, ISP-s, stb.) érkező összes levél és mindez a mennyiség, ami közvetlenül erre irányult. Szép volt, jó volt, a Gmail a ma elérhető egyik legjobb consumer-grade e-mail szolgáltatás, mind hátterében, mind pedig kliensoldalon, gyűltek a megabájtok, a címkék és persze az elmaradhatatlan spam.

Aztán egy nap arra ébredtem, hogy nem akarom a továbbiakban a Google által meghatározott módon fizetni a szolgáltatás árát - a Gmail ugyanis nincs ingyen. Pénz azt nem kér érte a cég, ellenértéket viszont igen, és ez az ellenérték a szolgáltatásban lévő adataink használatának a joga. Amikor egy-egy hír kapcsán az interneten fellángol a vita a Google-ról és annak helyzetéről, sokan mintha nem látnák azt, hogy a Google sikere éppen abban áll, hogy egy végtelenül egyszerű megállapodást köt a szabadon szerződő felhasználóival: olyasmit kér tőlük, aminek azok nem tulajdonítanak különösebb értéket. Félreértés ne essék, egyáltalán nem gondolom azt, hogy a Google valamiféle gonosz célra gyűjti az emberek által termelt biteket. A felhasználási feltételek világosak, mindenki által értheőek és megelőlegzem a bizalmat e tekintetben, különös figyelemmel arra, hogy a Google soha nem csinált titkot az általa használt technológiák mibenlétéből: amikor a tisztelt felhasználó éppen aktuális levelést olvassa, akkor az algoritmus az abban található kulcsszavak alapján hirdetést pakol elé, amire hősünk nagy nagy valószínűséggel kattintani is fog majd, és a reklámozó ezért becsengeti a megfelelő részesedést a megfelelő bankszámlára.

Viszont éppen emiatt nem tudtam soha rávenni magam arra, hogy a teljes kontaktlistámat feltöltsem a Contacts-ba (még ha ez roppant kényelmessé is tette volna a levelezésemet) és éppen ez volt a váltás egyik fő oka is: olyan szolgáltatásra vágytam, ahol a szolgáltató üzleti modellje nem azon alapul, hogy az oda felvitt felhasználói adatokat monetarizálja. Számomra is meglepő módon sok ilyen szolgáltatást találtam netszerte, prémium e-mail-nek hívják őket és a lényegük az, hogy díjat kérnek az e-mail szolgáltatásért, cserébe pedig vállalják, hogy a náluk tárolt adatokat biztonságban megőrzik, azokat nem használják fel és a legjobb tudásuk szerint másokat is megpróbálnak megakadályozni ebben. A Freemail.hu-k, a Gmail.com-ok, a Yahoo.com-ok és még sok társuk által uralt, látszólag free világban roppant furcsa érzés fizetni az e-mail-ért, de csak addig, amíg el nem kezdjük használni - utána pedig gyorsan kiderül mindenki számára az, hogy hogyan is kellene működnie valójában az internetnek: szolgáltatás - ellenszolgáltatás - tiszta szerződéses viszonyok.

Amit jelenleg évi 20 dollárért kapok: 99.997% rendelkezésre állás, garantált backup, spam- és vírusvédelem, a létező összes biztonsági technológia implementálva, a létező összes érintő kommunikációs protokoll implementálva, azonnali, személyes support, ha gond van, tucatnyi kényelmi szolgáltatás (LDAP, XMPP, DAV, FTP, webtárhely, aliasok, subdomain-ek, saját Sieve szkriptekkel vezérelhető levélmanagement, stb.) - és nem utolsósorban az a jóleső érzés, hogy végre nem figyel valaki a vállam felett, amikor az interneten kommunikálok.