Freeplay! blog

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vállalkozó, ki nagy terveket szőtt. Ezért megvett egy belvárosi telket, hogy ott majd EU támogatások segítségével egy hatalmas üzleti felhőkarcolót fog építeni. Telt-múlt az idő, az emberek és a gépek már fölsorakoztak a kietlen területen, a munka viszont még mindig nem indult meg. Nem tudhatták a dologra várók, hogy a beruházó időközben az épületre szánt pénzt elherdálta drága utazásokra, ruhákra és márkás italokra.
Mindez nem is lenne neki baj, ha az EU-val nem kötött volna szerződést - így viszont valamit föl kell mutatnia, különben fizetheti vissza a kapott támogatási előleget.
Ezért hősünk egy nappal a határidő előtt, lemondva aznapi programjait, kisietett a telekre, és az ott talált öt együgyű munkásnak kiadta a parancsot: minél előbb föl kell húzni egy házat.
A kőművesek viszont nem voltak épp motiváltak, ezért a főnöknek, saját kezével kellett a grabancukat elkapni, és a kijelölt helyhez tenni őket, hogy egyáltalán dolgozzanak.

Igen ám, viszont hamarosan elfogyott a tégla, ezért a munkások ha akartak se tudtak dolgozni, inkább kicammogtak a deszkakerítéshez Blikket és egyéb szennylapokat olvasni.
Rohant a vállalkozó hát építőkockáért, s miután megérkezett, csak akkor folytatódhatott a munka. (Szerencséjére a raklapok visszavitelével pénzhez juthatott.) Igen ám, de a munkások idővel megszomjaztak, viszont ők nem vizet vagy kólát isznak, nem ám!, hanem sört. Aminek köztudott mellékhatása a bódítás mellett a fogyasztását hamarosan követő vizelési inger, amit csak mobil WC-kel lehet csillapítani - különben az EU ellenőr a telken talált tócsákért pontot von le.
Végül elkészült a ház oldalfala, amely így tető nélkül úgy nézett ki, mint egy aranyos, átlagos grafikájú, de körülményes irányítású, és poénos elemei ellenére hangulatilag semmilyen istenszimulátor játék.