Freeplay! blog

Ugrás, Másolás, Beillesztés - hogy jön ez össze egy játékban? A válasz: szinte tökéletesen.

Tagadhatatlan tény, hogy másodvirágzásukat élik a 2D-s platformerek. Ám most nem csak abban különböznek, hogy az adott játékban egy nyúllal, gilisztával vagy kacsával kell ugrálni és lövöldözni, hanem az mechanikájukban. A legtöbb modern platformer tartalmaz egy olyan csavart, ami miatt egyedivé válik, egyben az ügyességünk mellett a gondolkodást is forszírozza.
Mindez egyetlen címhez köthető: Braid. Jonathan Blow klasszikusa egyedi stílusával, hangulatával, mechanikájával és feladványaival beírta magát a videojátékok nagy történelmének könyvébe. Azóta többen próbáltak hozzá hasonlót alkotni (főleg a böngészős játékokat), és voltak igen kiemelkedő alkotások is: VVVVVV, The Company of Myself, Shift, hogy csak néhányat említsek.
A jelen tesztünk tárgya is egy ilyen játék.

Elsőre a JCP egy ódivatú, hagyományos, minimalista platformernek tűnik, ami akár a böngészőből is futhatna - viszont ott technikai korlátok miatt nem tud. Ugyanis a játékban egyes elemeket - értsd: falakat, tárgyakat - másolni tudunk. Ennek menete az, hogy a jobb egérgombbal húzunk egy téglalapot, majd a benne látható elemek elmentődnek. Ezt a bal gombbal tudjuk a képernyőnyi pályán másolni, majd a jobb ismételt megnyomásával törölhetjük a „cache”-t.
Persze nem mindent lehet, pl. a fekete falakat immúnisak erre, ellenben az üres teret igen, amivel át lehet „törni” a fehér falakat.
Történet nincs, a cél mindenhol ugyanaz: az összes aranyló pontot (figyelem: a másoltakat is!) összeszedve juss el a kijáratig. Viszont a 17 pálya mindegyikén más taktikát kell követni a megoldáshoz, és pont ez a benne a jó. Rég volt olyat egy logikai játékban, hogy minden feladványt követően eluralkodik rajtam a "Heuréka!" élmény, de itt határozottan éreztem a jelenlétét.

A JCP nem könnyű játék, pontosabban: igen korán beindul, és erősen használatba veszi a szürkeállományunkat, azon belül is a kreativitásunkat. Időnként új elemek is bejönnek a képbe (kapcsolók, lézerek, teleportok, stb.), amikkel szintén frissül a menetet, szóval durván helyszínenként változik a taktika. A pályák amúgy nem nehezek, csak rá kell jönni a megoldásra - és ez adja a játék zamatát.
Mindehhez hozzájön a retro stílusú pixeles grafika, valamint a szintén korszak videojátékait idéző futurisztikus zene. Érdemes megjegyezni, hogy a program CSAK ablakban fut, és fix 640x480 felbontással.
Bár a Jump, Copy, Paste nem kapott különösebb figyelmet, én a letisztult hangulata és kreatív játékmenete miatt bátran megadom a maximális pontszámot.