Freeplay! blog

1995-ben megjelent egy program, ami fenekestül fölforgatta a videojáték világot, és megismertetett egy stílust, amit úgy hívnak: valós idejű stratégia. Mind a zsáner, mind az elkövető Westwood sem volt ismeretlen korábbról, hiszen ők csinálták a műfaj ősapjának számító Dune 2-t. Viszont a C&C az volt a stíluson belül, ami a Doom az FPS-eken belül: a fejlődés következő lépcsőfoka.
Az eredeti DOS játék sikerét követően a C&C-t kiadták a Windows 95 kompatibilis Gold verziót, majd később a First Decade csomagon belül még egyszer. Ez utóbbit tette 2007-ben ingyenesen elérhetővé az Electronic Arts a Tiberium Wars megjelenésekor. Ami még hagyján, de vegyük figyelembe, hogy mit vetettek a nép elé: a játék - nem túlzok! - még ma is simán megállja a helyét.

A történet egy alternatív univerzum 1990-es éveinek második felében játszódik, ahol két frakció játssza a főszerepet: a Global Defense Initiative (GDI) az ENSZ világméretű katonai szervezete, amely a béke fönntartására hivatott szolgálni. Vele ellentétben áll a Brotherhood of NOD, egy ősi szekta, amely most látta elérkezni az időt világuralmi tervei kivitelezésére. (A felekben nem nehéz fölfedezni a korábbi hidegháborús párhuzamokat.) Mindez egy rejtélyes, földönkívüli növény, a tibérium megjelenésének köszönhető, amely gyökerestül átalakítja a föld képét és gazdaságát.
Mindkét félnél frissen előléptetett hadvezéreket alakítunk, akivel oldalanként több mint egy tucat (köztük néhány választható) pályát játszhatunk végig, a cél pedig Európa (GDI) illetve Afrika (NOD) teljes uralmunk alá hajtása. A küldetések előtt és után kisfilmek segítenek az eligazításban, illetve görgetik tovább a két frakció harcát a média síkján, valamint a rejtélyes tibériumról is egyre több információt tudunk meg.
Ezek a videók többnyire korabeli technikával készült CGI mozik, amelyek technikailag ma már nehezen állják meg a helyüket (a játékok több mint fél évtizede lepipálják ezt a grafikát), viszont még mindig nagyon hangulatosak. A hús-vér embereket alkalmazó jelenetek kivétel nélkül zöld háttér előtt lettek fölvéve, de az egyik szkeccsben például magát a stúdiót is fölhasználták.

Fölmerül a kérdés, hogy ha ilyenek az átvezetők, akkor mennyit romlott a grafika. A rövid válasz: szerintem nem sokat.
Igaz, hogy egyetlen poligon se található a programban, viszont a terep olyan igényességgel lett megalkotva, hogy még ma is jó ránézni. Sőt, még dinamikus is, mivel a bazookák és tankok lövedékei füstölgő krátereket hagynak a földön, a tibérium pedig fenyegetően terjeszkedik a térképen.
Ugyanez áll az épületekre is, illetve az egységekre is: jól felismerhetőek mind, a kidolgozottságuk pedig részletes. Főleg az embereké, akik alig állnak 12 pixelből(!), viszont olyan részletes animációt kaptak, ami még mai is irigylésre méltó. Az oldalsávon látható képek ma már túl pixelesnek tűnhetnek, de ez még nem probléma. Egyedül a felbontás lehet zavaró, mivel 640x480-ban fut, aminek köszönhetően az emberi egységek NAGYON picik lettek.
Hasonlót lehet elmondani a játékmenetről is: bár az alapokat jó 15 éve fektették le, viszont azt kell mondanom, hogy a játék még ma is kiválóan irányítható (szembe mondjuk a másik stratégiai alapműnek számító Warcraft-tal). A fő eszköz az egér, ezzel szinte mindent csinálhatunk, de a komolyabb funkciókért (pl. "csapatépítés", taposás) nem árt a billentyűzetkiosztással is tisztába lenni.

Jó, ez utóbbi esetben vannak sajnos hiányosságok, amik mellett nem lehet elmenni. Azt még valahogy lenyeljük, hogy épületfajtánként egyszerre csak egy egységet gyárthatunk (hiába építünk akár 6-ot is, csak azt tudjuk megadni, hogy melyikből jöjjenek ki a kész emberek/gépek), meg hogy csak egy épületet építhetünk, de hogy a gyalogosokat szállító APC-be egyenként kell betessékelni az embereket, az már nem. Aztán ott van még a szemészet hiánya, mivel egy mezei gyalogos alig lát tovább az orránál így térképet felfedezni nem lehet vele - ami még hagyján, de a repülő egységekkel semmit se látunk a felszínből, egészen addig, amíg le nem szállunk. Hát ez azért fura. "Cserébe" viszont nincs harci köd, azaz az egyszer már felderített területeket végig látni fogjuk.
Aztán ott van még az AI, ami nem éppen a legjobb. És most nem a kampány gépére célzok, aki igen defenzív, hanem a saját egységeinkre, akik az útkeresésben, hát, nem éppen a legjobbak.
Emiatt a legtöbb pálya "könnyen" teljesíthető, csak türelem kell, hogy a betakarítónk (Harvester) elegendő tibériumot gyűjtsön össze, hogy abból aztán egy hatalmas sereget összehozva lesöpörjük az ellent. A földöntúli növény amúgy az egyetlen nyersanyag a játékban, még egység limit sincs (magyarul: annyi katonánk lehet, hogy az egész képernyőt betölthetik), egyedül az épületeknek szükséges áram. Jut eszembe: a gépek életcsíkja újra tölthető, ellenben a gyalogos egységeink nem gyógyulnak és nem is gyógyíthatóak, amik pl. a kommandós küldetések során idegtépővé válhatnak.

Viszont a hangulat még a fentiek ellenére is kiváló. Nézni egy nagy térképen, és irányítani egy egész sereget ebben a játékban nem unalmas. Megfeszülsz a várakozáskor, miközben gyártod az egységeket, majd mikor úgy érzed, hogy elegendő, akkor elindulsz, hogy lezúzd az ellenfeled.
Bár vannak hasonlóságok, illetve közös egységek, viszont a két oldal kellőképpen különböző ahhoz, hogy mindegyiküknél más stratégiát kelljen használni. Ráadásul míg a GDI egységek békén hagyják a civileket, addig a NOD katonái kérdés nélkül lemészárolják őket (bár később ez változni fog).
Mindehhez hozzájön a kora '90-es évek összetéveszthetetlen zenéje, ami hol elektronikus, hol pedig Guns'n'Roses szerű rockba megy át. Egyébként mindkét fél alatt ugyanazok a muzsikák szólnak, ami önmagában nem lenne baj, csak GDI küldetés alatt fura hallani a "Harcolj a NOD-ért!" indulót...
Szóval a hibák ellenére is frenetikus a játék, ami miatt az alant látható pontszámot eggyel még meg is emelhetnénk. De akkor miért nem teszem? A válasz: multiplayer.
Ami nincs. Nothing, nyet, kein. Sőt, az még hagyján, hogy netes játékra nincs lehetőség (nem működik a regisztráció...), viszont az XP patch miatt a LAN sem. Sőt, még a Skirmish-t jelző Null Modem se, azaz a gép ellen se tudunk csatázni.
Ez több mint bosszantó és zavaró egy ilyen játék esetében - viszont ha ez volt az ára az ingyenességnek, akkor én azt mondom: hogy még így is megérte.