Freeplay! blog

40 éve történt, hogy az első ember égi kísérőnk felszínére lépett, és elhangzott a fenti mondat. Azóta az emberiség sok nagy lépést tett, hogy a XXI. század hajnalán, a digitalizáció korában mi is megtehessük a magunk holdsétáját - legalábbis virtuálisan a NASA által szponzorált Moonbase Alpha játékban.
A 2025-ben játszódó történet szerint kis csapatunkkal éppen a bázis felé tartunk, amikor egy meteorbecsapódás súlyos károkat okoz a telep oxigénellátó rendszerében. Márpedig a Holdon ez egyenlő a halálos ítélettel, ezért a feladatunk nem más, mint a rendelkezésre álló 25 perc alatt megjavítani a szétroncsolódott berendezéseket.
Már itt az elején le kell szögezni, hogy a játék egy vérbeli "repair" szimulátor, vagyis a készítők (akik azonosak az Americas Army fejlesztőivel) mindenben a lehető legrealisztikusabbra törekedtek. Éppen ezért a címbéli bázis sem olyan, mint mondjuk a hasonló című sorozatban, inkább a sarkkutatók minimalista telepeire emlékeztet.

A javítás két helyre összpontosul: az egyik a csövek, a másik pedig az ellátó berendezés. Ez utóbbinál szivárgás van, aminek következtében az emberek még szkafanderben sem közelíthetik meg, ezért kicsiny, távirányítású javítórobotokkal kell megoldani a problémát.
Az irányítás a WASD vagy nyíl billentyűkkel történik, illetve a Space-szel ugorhatunk. Az űrhajósok mozgása természetesen a holdbéli alacsony gravitációhoz, illetve a súlyos szkafanderhez van illesztve: viszonylag lassan és nehézkesen lépked, szerencsére nincsenek nagy távolságok. Fő eszközünk egy forrasztó pisztoly lesz, ezzel javíthatjuk meg a sérült alkatrészeket. Ilyenkor csak oda kell menni, és az egérrel becélozni a színes fogaskerékkel jelölt részt, majd az AA3-ból ismerős egeres választással cselekedni.
A forrasztás közben látjuk a hátramaradó időt, de hogy ne legyen olyan unalmas, a készítők egy minijátékot is beraktak. Ennek lényeg, hogy a sérült kapcsolati pontoknál adott idő alatt helyre kell hozni a hibás áramköröket. Ha az összeset megcsináltuk, akkor értékes másodperceket nyerünk. Viszont e játék fokozatosan nehezedik, azaz több és bonyolultabb formációkat kell megoldani adott időre, igaz a jutalom is nagyobb értük. Ha viszont hibázunk, akkor buktuk az adott lehetőséget, de a következőnél a program visszavesz egy szintet.

Ezen kívül használhatunk még csavarkulcsot is, amivel meglévő elemeket tudunk ki- és berögzíteni. Aztán ott vannak javító robotok, kétféle kiszerelésben, amiket egy asztalnyi vezérlővel irányíthatunk, viszont korlátozott hatótávban - ha kiesnek, akkor megszakad a kapcsolat. Ezen kívül vezethetjük még a NASA által kifejlesztett holdautót is, amivel a személyek szállítását gyorsíthatjuk meg.
A feladat tehát adott: javítsátok meg a bázis oxigénellátását! Ez pedig egyedül aligha lehetséges (de offline módban is megoldható), ezért van ott a többi ember. Mivel ez egy csapatjáték, abból is az összefogós fajta. A bázist csakis a feladat szétosztásával lehet megjavítani, mert nem elég, ha elindul az oxigénellátás, annak időben föl is kell töltenie az épületet. A súlyosan sérült elemeknél érdemes meggondolni a csere lehetőségét, ez viszont mindenképpen több emberes feladat.
A játék megjelenítéséről az Unreal 3 motor gondoskodik, ami mai szemmel nézve nem éppen a legszebb, de mindenképpen elfogadható vizualitást nyújt. Leginkább az űrhajósokat érzi az ember elnagyoltnak, ellenben a holdbéli táj remekül meg lett alkotva, és a légkör hiánya miatt a nap különösen vakít minket.
Az ötvenes évek űrutazásos filmjeit idéző zene szintén illeszkedik a játékhoz, a hangok estében viszont két dolgot említenék meg. Az egyik, hogy egy férfias robothanggal angolul felolvassa a leírt szöveget, a másik pedig, hogy az opciók menüben van egy úgynevezett Realistic Sound gomb, ami a légkör hiánya miatt nem hallható zajokat (pl. a hegesztés, a robotok hangja) kikapcsolja.

Sajnos akadnak bugok is a játékban. Például egyes tárgyakban könnyű elakadni, vagy a napkollektorok tányérja körül érdekes dolgokat művel az űrhajósunk (keresztülmegy rajta, felgyorsul előtte), de a legdurvább a holdkocsi vezetésekor fordul elő: a pali nem a helyén áll, hanem a játék kiteszi oldalra, emiatt úgy tűnik, hogy mintha a kocsi oldalára ragasztották volna.
Aztán vitázni lehet azon is, hogy a játék szavatossága nem nagy: hiába a méretbeli különbségek, csak egy pálya van, és ha az ember egyszer ráérez a megoldásra, akkor utána már csak a jobb idő reményében próbálja újra. (Igaz, később akár bővíthetik is a programot.)
Persze tegyük hozzá, hogy a NASA oktató jelleggel készítette a játékot, hogy lássák az emberek: a közeljövő holdbeli élete nem egyszerű. Viszont amíg nem közlekednek menetrendszerű járatok égi kísérőnkre, addig ez a játék a legjobb választás. Nem kell hozzá rakéta, elég egy középerős PC meg egy Steam account.