Freeplay! blog

Az emberiség egyik legősibb kérdése a Mi lett volna, ha..., melyen lemerengeni - szerintem – teljesen fölösleges. Ellenben az így keletkezett alternatív világokban és valóságokban számtalan történet játszódik.

Miután a Westwood elkészítette a legendás Command & Conquert, rá egy évre kiadott egy másik játékot, amelynek a címében szerepel ugyan a C&C kombináció, viszont nem direkt folytatása a tibérium saganak, hanem (mint később kiderül) a közvetlen előzménye.
A Red Alert története 1946-ban kezdődik, amikor Albert Einstein visszautazik az időben, hogy technikai tudását fölhasználva egyszerűen kitörölje Adolf Hitlert a világból. Az akció célja gondolom mindenkinek világos: megakadályozni a második világháborút. Azonban a tervet kieszelő briliáns koponyák egy lényeges dologgal nem számoltak: hogy Hitlerrel egy időben élt egy másik diktátor is, aki a helyébe lépve tör világuralmi babérokra. Ő Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, vagy ahogy mindenki ismeri: Sztálin.
A Red Alert az által kommandírozott Szovjet Birodalom, és a vele szemben álló Szövetség harcát meséli el az európai kontinensen.

Ha játszottál a Tiberian Dawnnal, akkor az irányítás megszokott; sőt, elsőre nem fedezünk fel sok különbséget. Csak annyi, hogy kicsit átvariálták a meglévő egységeket (pl. most a rossz fiúknak van mamut tankjuk), illetve újakat is beraktak mindkét oldalra. Röviden az állapítható meg, hogy míg a Szövetségesek az olcsó, hatékony technikát részesítik előnyben, addig a Vörös hadsereg a pusztítást favorizálja.
Ám ha kicsit jobban belemélyedünk, észrevesszük, hogy tovább csiszolták az egész mechanizmust. Most már nem kell szorosan egymás mellé építkeznünk, a szállítókba (APC, légpárnás, helikopter) csoportosan is küldhetünk egységeket, akik libasorban szállnak be, sőt, a javítandó járművek is kivárják a sorukat a peronra, valamint ha csak az egyik oldalon is, de megjelentek a gyalogosokat gyógyító Medic-ek is. Ezek mind olyan dolgok voltak, amik az elődben fájóan hiányoztak!
Ezen felül még megemlíthető egy csomó új fícsör, mint például a gyalogosok most már nem égnek el a nyersanyaglelőhelyen (mondjuk most egyszerűen ásvány a neve), a mérnökök csak a pirosra rombolt épületeket foglalhatják el, valamint a bányász egységünk is egy döntéssel berakja a cuccost.

Igaz, még mindig vannak hiányosságok, többek közt az útkeresés és a támadás még mindig hagy kívánnivalót maga után. Ezen felül a térkép megvariálása sem volt túl jó ötlet, mivel a teljes terület megfigyelésekor a minimapből semmit sem látunk.
Mindkét oldal kampánya itt is 14 fejezetből áll, és gyakran lehetőség van többféle pályakiosztásból választani. A küldetéseket szintén élőszereplőkel kevert CG átvezetők kötik össze, leginkább eligazítások, de akadnak szépen ügyesen megkomponált akciójelenetek is (pl. Tanya kiszabadítása).
Grafikailag sokat nem változott, maradt a 2D-s perspektivikus ábrázolás. Egyedül a gyalogosok lettek nagyobbak, már-már irreálisan, viszont így könnyebb őket irányítani és nyomon követni.
A hangoknál viszont hatalmas előrelépés történt, mivel az előd egységes szövege (mindkét oldal ugyanúgy beszélt) helyett minden gyalogos egység és jármű külön szinkront kapott; sőt, a Vörös Hadsereg katonái sajátos orosz akcentust (Reportying!) is. Ehhez még hozzájött az is, hogy a felenkénti zenék is különböznek.

A játékban sajnos nincs multi (azaz van, de nem tudjuk használni), de legalább tudunk a gép ellen Skirmisht játszani. Itt viszont készüljön fel mindenki, hogy a kampány során még a legnehezebb fokozaton is passzív magatartást tanúsító gép itt bizony kemény rohamokkal igyekszik leradírozni minket.
Ebben kijön sajnos a játék egy nagy hibája is: bár az oldalak egymás ellen jól ki lettek balanszolva, azonos ellenfeleknél viszont akadnak nehézségek. Mert amíg a szövetségesek vízi fölénye tagadhatatlan, és a szovjetek csak tengeralattjárókkal tudnak ellenük védekezni, ellenben utóbbiak a levegőben erősek. Szárazföldön viszont nagyjából kiegyenlített a mezőny, bár a kém és a kutya esete nem éppen a leglogikusabb...
Ha szigorúan nézzük, akkor tulajdonképpen csak egy átdolgozott, javított Tiberian Downt kaptunk más köntösben, viszont a rengeteg grafikai és játékmenetbeli hasonlóság ellenére is a Red Alert önálló játékként is megállja a helyét. Nem csoda, hogy az 1990' évek közepének stratégiai etalonja lett!