Amiga - avagy videojátékos vonzalmunk kezdete. Az első "konzol" - C64 mellett, persze - amely játékainak köszönhetően érzelmeket tudott kiváltani belőlem. A családban hárman voltunk testvérek. Bátyám, nővérem és én; nem csoda hát, ha a szülők egy ilyen kis masinával ajándékoztak meg bennünket, hogy egymás ölése és az ő nyúzásuk helyett viszonylag csendesen eljátszogassunk, ha négy fal közé vagyunk kénytelenek szorulni. Bár itt sem volt minden felhőtlen: bár nővéremet már annyira nem kerítette uralma alá a videojátékok légköre, nekem bátyámmal sikerült össze-összekapnunk, hogy ki játszik most a géppel, köszönhetően a játékok terén lévő ízlésünk meg nem egyezésének. (Azért olykor be-beálltam Lotusozni, lövöldözni, észak-és-delet játszani vagy esetleg focizni - a Flashbacket és hasonló komolyabb dolgokat pedig csak távolról szemléltem, akárcsak később a Resident Evilt és Silent Hillt.)
Most pedig néhány személyes kedvenc:
(mj.: zene, grafika, hangulat, játékmenet mindegyiknél csillagos ötös, hagy ne kelljen mindet külön magasztalnom)
Shoot-'em-up műfajból két kiemelkedő alkotás az Agony, a másik pedig az Apidya volt - az egyikben egy gyönyörű baglyot, a másikban pedig egy méhtestbe szorult ifjút irányíthatunk. Az Agony félelmetesen gyönyörű háttereivel nyűgözött le, az Apidya openingje pedig szétfacsarta a szívemet – nem csoda, 8 éves fejjel meglehetősen brutális volt és kibírhatatlanul szomorú.
Platform: Traps 'n treasure: arról a platform játékról van szó, aminél változatosabbat mi még nem láttunk, s mind a hárman (bátyám, nővérem, én) ott izgultunk minden percénél (egyetlen szépséghibája a dolognak csak az volt, hogy egy ponton túl nem tudtunk jutni valószínűleg bug miatt...). Egy kis kalózzal kellett végigsuhanni a pályákon azzal a feladattal, hogy minden foglyot kiszabadítsunk közben. Ami találó volt, az a kocsma, ahol jobb fegyvert illetve ételt vehettünk magunknak - sőt, olykor kockázhattunk is, hátha duplaannyi pénzünk lesz, vagy éppen semmink. Futottak még: Superfrog, Son of Chuck, Rodland.
Akció-kaland: Flashback & Another World. Mindkettőnek csak lelkes nézője és nem játékosa voltam, a kontroler mögött bátyám (ki más?) ült.
És még sok-sok multiban tolható játék, pl. Brutal Sports Football, Mortal Kombat, North & South, Second Samurai, SWIV, és még sokan mások.
Az örök kedvenc, a nagy szerelem.
Igen, az a darab a játékok közül, ami örökké meg fog maradni bennem, talán még jobban, mint egy Tekken vagy Resident Evil. Gobliiins. A sorozat, aminek már, bár fáj elismernem, de vége van. Legutoljára a Sierra Woodruf néven dobott ki egy egyfajta Goblins 4-et, a széria végleges temetésére – s mivel nem ért el túl nagy sikereket, reménykednem is kár egy hasonló játékban. Edit: na jó, az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ténylegesen kijött egy Goblins 4... 3D-ben... úgyhogy erről a részről én inkább tudomást sem veszek -_-"
Fogalmam sincs, hogy anno mennyire volt sikeres a játék, de abban szinte biztos lehetek, hogy sokan tépték a hajukat, amikor 3 nap alatt nem lehet rájönni, hogy mi a jó eget kéne ugyan most csinálni, hogy előrébb jussunk? Na jó, nem sokan, páran. Legalábbis utólag immáron "felnőtt fejjel" végigjátszva már nem tűnik annyira bonyolultnak, sőt... :D mindenesetre voltam annyira őrült, hogy abban élvezkedtem, mi történik, ha rákattintok erre, meg erre a dologra? ugyan, mit hol kéne használni, hogy történjen valami? S ha ezt az igényemet kielégítik, s ráadásul még abszurd karaktereket, helyszíneket és hanghatásokat kapok, azt hiszem nem kell csodálkozni azon, hogy a sorozatot örökre a szívembe zártam.
Különböző point-and-click kalandjátékokat már PC-n volt szerencsém kipróbálni, Kyrandia, Monkey Island, és hasonlók, de róluk remélhetőleg még írok ide. Kyrandiáról legalábbis mindenképp....Olvasd tovább!
[Taki]:
Earthworm Jimmel én már csak PC játszottam, szerettem, de a felsoroltaknak a közelébe sem ért :)) (nekem persze) eddig 7 komment
Kövesd híreinket RSS feedünkben
Kövesd a PC365-öt a Twittereden!
