A videójátékok világában az elmúlt néhány évben lezajlott változások bizony nem hagyták érintetlenül az MMORPG-k piacát sem. Mert hát hogyan is indult az egész? Az elv adott volt: ha már “mmo” a játék, akkor itt bizony a legtöbb tartalom úgy volt kialakítva, hogy a játékosoknak csapatosan kellett mozogni, úgy voltak csak igazán hatékonyak. Aztán nézzük, milyen, ma már kifejezetten hardcore-nak számító tulajdonságok voltak ezekre a játékokra jellemzők: lassú, nagyon lassú szintezési folyamat. Aki eljut a csúcsra, az garantáltan sokat ölt bele a játékba – és a maximális szint elérése mellett több tucat játékóra volt az is, amíg megfelelő felszerelést szereznek a játékosok, vagy amíg a különböző szakmák mesterévé válnak a játékokon belül.


Aztán jött a World of Warcraft, amely trójai falóként csapódott be a köztudatba a fenti leírásra kifejezetten hasonlító élménnyel: egyetlen kivétel volt a tény, hogy egyedül is el lehetett érni a maximális szintet. A megjelenés óta eltelt öt évben a Blizzard nem volt rest, és mindent úgy alakított, hogy a mai trendeknek megfeleljen: egyre könyebb szintezés, könyebben elérhető tárgyak, a pénz szerepének gyengülése – és ezzel játékként egyre könyebbé, mmo-ként egyre egyszerűbbé vált. A közönség ezt jól láthatóan szereti: kivételek azonban, mint mindenhol, itt is akadtak. Az Ncsoft pedig pontosan ezeket a kivételeket szeretné megszólítani az Aionnal.


Az Aion-ban a játékosok a mágikus Aether manipulálására képes Dévák szerepébe bújnak, akik egy komolyabb csata után súlyos memóriazavarokkal küszködnek, és a kaland első óráiban emlékezetünk visszanyerése lesz a cél. Az Aion világa elég kusza, hiszen a kettészakadt világban egymással szemben megannyi szokatlan, de még a hétköznapi fantasy történetektől is eltérő jelenségeket ismerhetünk meg. Egymással szemben helyezkedő kontinensek, kontrollálatlan energiák változatos formái, két acsarkodó frakció (a napos oldalt szerencsésen befoglaló Elyos, és a kietlen, komor és sötét részen élni kényszerülő Asmodian), és a közös ellenség, a sárkányszerű, hatalmas erejű Balaur faj. A játékos választásától függően a hazai területen felcseperedik, majd a huszonötös szint elérése után bevetheti magát a mindig zajló csaták színhelyére, a romos, mágikus erőtől duzzadó, változatos színekben pompázó Abyss-ba, ahol nem csak a különböző szörnyek, a néha a semmiből felbukkanó Balaur hadsereg, de az ellenséges frakció játékosai is borsot törhetnek orrunk alá.


Az Aionnal való ismerkedés, az első két tucat szint meglépése leginkább arra a folyamatra hasonlít, mintha egy kamu állásinterjún egy maffiózó keresné a következő bérgyilkosát, aki a beszélgetés alatt úgy próbál műveltnek látszani, hogy klasszikus regényekből idéz, borkóstolós élményeiről mesél, egy ponton pedig bizonyos szabadalmakat említ, amelyet hamarosan beadni készül. A maffiózó persze végighallgatja, de nagyon is jól tudják mindketten, hogy ez csak az álca: a lényeg a felszín alatt rejtőzik. Az Aion egy kemény MMORPG, ami nem való akárkinek. Ebben a játékban bizony rengeteg időt és energiát kell belefektetnünk abba, hogy a karakterünk egyáltalán elérje a maximális ötven szintet. Ebben a játékban a küldetések csak az első másfél tucatnyi szinten át fogják a kezünket, utána pedig egyre többször csöppenünk bele a rideg valóságba, ahol hosszú órákon át ölhetjük a különböző szörnyeket, hogy az áhított következő szintet elérjük.


Ami talán ennél is különösebb, az a pénz fontossága. Az Aion világában a Kinah (az univerzális fizetőeszköz) mindenhez kelleni fog. Utazás a pontból b-be? Csak teleporttal elérhető helyszínek meglátogatása? A halál után elvesztett XP visszavásárlása? Új skillek? Új tárgyak? Az általunk bányászott alapanyagok finomítása? Minden pénzbe kerül, ráadásul minden sok pénzbe: ember legyen a talpán, aki minden adott szinten képes az elérhető legjobb ruhákba öltözni, aki képes legyártani az éppen adott legmenőbb felszerelési tárgyakat, vagy akinek mindig akad (az egyébként félpercenként használható) élet, és manavisszatöltő flaskákból a táskában. Az elv egyszerű, itt a pénz motiválja az embert. Az egyre magasabb szinteken egyre több pénz esik a szörnyekből (vagy az általuk dobott tárgyak értéke növekedik), de ennek megfelelően jóval drágább a szinten tartás (xp visszavásárlás, új képességek, stb) is – általában mindig akad majd két-három olyan dolog, amit biztosan nem fogunk tudni megvenni.

Kombók és tűzlabdák