2010 elején az ajtónkon dörömböl a harmadik epizód. Az ő küldetése, hogy egy olyan generációban alakítson újfent kiemelkedőt, ahol az általános narratíva, látvány és technológia fényévekkel übereli az előzmények nívóját.
Mi szurkoltunk az oxfordi fejlesztőknek - lássuk tehát, hogyan sikerült jelen generációnk első Aliens vs. Predator játéka.
Csendélet PredátorralHamar kiderül, hogy az új AvP nem a történetével fogja magát felküzdeni a generáció csúcsára. Az együgyű és sablonos alapszituáció szerint Weyland vállalata Predator piramisra bukkan egy messzi bányászbolygón. A cég tudósai annak rendje és módja szerint be is rendezkednek az ásatásra, a feltárás azonban nem várt gondokat hoz, Weyland maga indítja be a templom riasztórendszerét. A piramis alatti bolyból elszabadulnak a nagyra nőtt fekete bogárkák, a jelzésre (és fiatal klántársaik hívására) a Predatorok is megérkeznek a planétára... Három faj háromféle játékmenetért kiált - e nélkül el sem tudnánk képzelni az AvP programokat. Cikkünk tárgya három szingli kampányt kínál a fenti történet eseményei köré fűzve, három különböző szemszögből.
Az idegenek taktikai előnye: a plafonAz emberek kampányának érdemes először nekiesni. Zöldfülű katonaként némi felvezetés után egyedül és kissé kókadtan ébredünk a bázis egyik sötét szegletében. Pisztolyt elő, pelenkát fel, és oldalunkon a pittyegő radarral már menekülünk is a sápadt fénypászmák játékába burkolózott termekből és sötét, kietlen folyosókról.
Az emberi kampány képviseli a standard, lövöldözős FPS műfajt, megspékelve a szokásos horror hangulattal. Fegyvereink nem túl erősek, lőszerünk korlátozott, a magányban szívmelengető kurjantással üdvözlünk minden életben maradt kollégát, akikhez néhány tárnyi küzdelem erejéig hozzácsapódunk. A Marine pályákon okosan váltakoznak a paráztatós és a nagy henteléseket szerepeltető epizódok. A történetmesélés viszont eléggé középszerű, és a feladataink sem túl változatosak. A préda szerepkörből adódóan azonban így is lesz elég okunk az izgalomra. A három történetből az embereké a leghosszabb és a lépten-nyomon ottfelejtett naplóknak köszönhetően itt kapunk átfogó magyarázatot a központi cselekményre. Egy jótanács: ha NAGYON hatásosan szeretnéd a játékot kezdeni, indítsd a kampányt az emberekkel, és amíg tudsz, pisztollyal küzdj! Én a bányákig bírtam idegekkel...
És most szépen meghalunk...A következő epizód a Ragadozóé. Natúr felszereléssel induló Elite harcosunknak már a kezdetben sincs egyszerű dolga, mert az induló pályáit a közelharcra lőtték be. Kétféle csapásunkkal sokkal kisebb sérülést okozunk, mint azt a filmek alapján várnánk, de nyilván nem lehetett terminátort faragni a predator karateréből sem. A harcos agilitását fokozza a fókuszált mozgás lehetősége. A célpontot bemérve ugrótámadásokkal lephetjük meg a gyanútlan bámészkodót, ráadásul a fókuszmód nem csak az ugrabugrában segít - a terepen szétszórt tárgyakat és trófeákat is egyszerűen tudjuk így detektálni. A zoom a felderítésben játszik kiemelt szerepet (csak a predator képes rá), az ellenfeleinket pedig veszélyességük szerint osztályozza a sisakrostélyba épített vizor.
Oszd meg, és uralkodjA Predator minden videojátékok hentesét, Kratos bácsit megszégyenítő kivégzésekre képes, a meggyengített áldozatok meg látványos jelenetben szabadulnak meg a gerincüktől, gigájuktól, fajtól függően más szervüktől is. A sisakba épített képalkotó berendezés használata főként a későbbi küldetéseknél lesz hasznos, hiszen fenemód nehéz kiszúrni a setét háttérbe beleolvadó rútságokat. A sztori itt sem valami nagy szám, de a narráció szempontjából ötletes dolog a xenók első vereségét, a királynő dicsőséges megtörését a vizoron keresztül felidézni. Predatorunk bőrébe bújva lehetőségeink egyre szélesebbek a történet kibontakozásával, összeszedhetjük a filmekből megismert teljes kelléktárat a vetőháló kivételével.
Problémák és multiplayer

Enermax 625W
Ati Radeon PCI-e
Creative



