Biztos vagyok benne, hogy a Mass Effect 2 tesztek nagy része ugyanúgy fog kezdődni: szépen lelövik a játék egyébként kétség kívül ütős nyitányát. Én három okból sem fogom ezt megtenni.

Egyrészt azért nem, mert aki figyelmes volt az elmúlt pár hónapban, az minden bizonnyal már tud róla - vagy legalábbis kikövetkeztette. Másrészt azért nem, mert szeretnék a spoilerallergiás olvasók kedvében járni - őket megnyugtathatom, egyetlen poént sem fogok lelőni. Harmadrészt pedig azért nem - és ez a legfontosabb -, mert vannak ennél százszorta fontosabb dolgok is a Mass Effect 2 történetében. Olyan dolgok, amik nem konkrétumok, hanem egy gondosan kigondolt egység részei.

A Mass Effect 2-ben Shepard parancsnokot alakítod, és nem kisebb feladat fog a válladra nehezedni, mint az emberiség megmentése a biztos kipusztulástól. Az út hosszú lesz. Csapatot fogsz toborozni, és új társakat fogsz megismerni, akikkel idővel megbíztok majd egymásban, sőt, talán még barátok is lesztek. Az igazán nehéz dolog azonban csak ezt követően jön majd: végig fogod nézni, ahogy meghalnak. Hogy kik, és hányan, az csak rajtad múlik: a Mass Effect 2-ben minden a cselekedeteiden áll, vagy bukik, és a játék klimaxát képező öngyilkos misszió végkimenetele csakis attól függ, hogy az odáig vezető úton milyen döntéseket hozol. A játék minden egyes eleme erre az egy dologra lesz ráhúzva és kihegyezve, és a történet végére érve mindenki rá fog jönni, hogy a BioWare ezen elképzelése egy zseniális jelzőt minimum megérdemel. Sőt: valójában ez a Mass Effect 2 legnagyobb erőssége. A koncepció.

Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy a folytatás mindent ennek rendel alá: ha valahol, akkor a misszióstruktúrán például tökéletesen érezhető ez. A küldetések meglehetősen egységesek, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy jellemzően két fő feladatod lesz a Mass Effect 2-ben: az egyik az, hogy rá kell venned a kiszemelteket arra, hogy csatlakozzanak hozzád, a másik pedig az, hogy segítened kell nekik - cserébe azért, hogy a vesztükbe rohannak veled. Ha esetleg úgy tűnne: ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a második rész ilyen szempontból fantáziátlan, hiszen mint mondtam, minden az alapelképzelés része - a missziók nem véletlenül koncentrálnak a karakterekre, hiszen ha a játék nem adná meg az esélyt arra, hogy jól megismerd őket, akkor az "öngyilkos küldetés koncepció" sem működne igazán.

A küldetésekkel már csak azért sincs baj, mert a gyanús külsőségek ellenére épp hogy az előnyükre változtak. Na nem mintha bármi probléma lett volna az első résszel ilyen szempontból, ám javulni mindig lehet, a Mass Effect 2 pedig nem csak hogy javult, hanem még példaértékűnek is nevezhető ilyen téren. Az akcióadagok - mert hogy a nyomozással, kutakodással közrefogott missziók esszenciáját továbbra is a lövöldözős részek adják - kiváló tempóban és mennyiségben lettek adagolva, és a BioWare sikeresen rálelt arra az egyensúlyra, ahol az egyes küldetések nem tűnnek súlytalannak és jelentéktelennek, de feleslegesen elnyújtott és vontatott szekvenciákkal sem fogsz találkozni. Az eredmény: a Mass Effect 2-ről irtó nehéz lejönni, és az ember sok óra játék után is habozás nélkül bök a következő úticélra a világtérképen.

Fontos döntések