
Hiába adja a játékórák jelentős százalékát az akció, a Mass Effect leginkább továbbra is az univerzuma miatt szerethető. Aki játszott az első részzel, annak ismerősek lesznek a franchise aprólékosan kidolgozott idegen fajai, és a múltbéli történések, de a BioWare ügyesen figyelt arra is, hogy a háttértörténet további terebélyesítése mellett az újoncoknak is segítő kezet nyújtson. Hogy mennyire részletes és kidolgozott a Mass Effect világa, az első sorban most is a mellékküldetéseken keresztül szűrhető le, a BioWare pedig ezúttal is kiváló munkát végzett ilyen téren, hiszen érdekfeszítő mellékszálakat gondoltak ki a fejlesztők, amiket tényleg szívesen göngyölít fel az ember. Az már csak hab a tortán, hogy a megmosolyogtató párbeszédek és a vicces helyzetek ezúttal sem hiányoznak.

A beszélgetés egyébként természetesen most is szerves részét képezi a Mass Effectnek: az elődhöz hasonlóan a válaszaid azok, amik meghatározzák a történéseket. A kapcsolódó rendszer nem változott az első részhez képest, vagyis a játék nyilvántartja, hogy milyen mentalitást (Paragon / Renegade) képviselsz, és egyes lehetőségek csak bizonyos szint elérésével válnak választhatóvá - jellemzően ezek hatnak ki leginkább a sztori alakulására és a karakterekre. Apró újítás, hogy néha az átvezetők közben is felvillan egy-egy Paragon, illetve Renegade lehetőség, amelyek valamilyen pozitív, vagy negatív cselekedetet takarnak - meglepően sok élet sorsát fogja ily módon rád bízni a játék.

Összegezzünk: a Mass Effect 2 kidolgozott világú, élvezetes, jól működő harcrendszerrel megáldott, változatos játék, ahol folyamatosan választási lehetőségekkel találod szemben magad. Ez mind igaz volt az első részre is. Igazából csak két lényeges negatívuma volt az eredetinek, ezek pedig a problémás framerate és a popup voltak. Nos, megnyugtathatok mindenkit, a BioWare ugyanis gondosan elvégezte a kötelező munkát: a második rész folyamatosan, belassulásoktól mentesen fut, a későn felbukkanó textúráknak pedig nyoma sincs, így most már tényleg semmi akadálya nincs annak, hogy zavartalanul pásztázd a nem ritkán gigantikus helyszíneken eléd táruló első osztályú látványt, és a masszívabb akciójelenetek közben sem leszel cserben hagyva.

Kismillió dologról lehetne még mesélni a Mass Effect 2 kapcsán, de felesleges: az az igazság, hogy a teszt elején fejtegetett koncepció mellett kis túlzással minden eltörpül a második részben. Soha egyetlen játék sem fektetett még ennyi energiát abba, hogy kötődést alakítson ki a karakterek és a játékos között. Bő húsz óra: a Mass Effect 2 mindössze ennyit kér tőled - ha megadod neki, akkor a Nagy Finálé életed egyik legjobb videojátékos élménye lesz. Bizonyára elcsépelt frázis, de a végjáték epikus: nem csak a méretek, vagy az öngyilkos misszióból adódó hangulat miatt, hanem azért is, mert igazán csak itt szembesülsz majd a játék során hozott döntéseid következményeivel, ami nem csak társaid, hanem akár Shepard halálát is jelentheti.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy mennyire lehet komolyan venni a videojátékokat - a szórakoztatóipar azon szegmensét, amiről sokaknak elsőként inkább a komolytalan jelző jut az eszébe. A választ természetesen nem itt, és nem most fogom megkeresni, egy azonban biztos: a Mass Effect 2 olyasvalamit ad a kezedbe, amit nagyon kevés játék ad csupán. Felelősséget. Annál komolyabb dolog pedig nem sok van a világon...
[9.5 / 10]
Öngyilkos küldetés

32Gb micro SDHC
Be Quiet! 1200W
Intel Core i5-2400S



