Mit szólnánk, ha valaki bejelentené, hogy a népszerű sakk nevű sportágnak utódot készített? Mi történne, ha a legnagyobb mesterek kínai-koreai-japán összefogássál létrehoznák a Gó örökösét, valamelyest megváltoztatott játékszabályokkal? Szerencsére nem kell science fiction után kutatnunk, ami egy ilyen történetet elmesél, hiszen a StarCraft jelenség, és a folytatást övező pozitív és negatív erők összecsapása egész könyveknek adhatna alapot. Lehetne a címe az, hogy Semmi Sem Elég, vagy az, hogy Megjavítani Azt, Ami Nem Romlott El. Vagy az, hogy 'Hell, it is about time'. Tychus szavai mindennél jobban illenek a helyzethez: a StarCraft II végre megérkezett, kapott hideget-meleget, és nagyon úgy néz ki, hogy már induláskor felzárkózik a nagytesó mellé az E-Sportok képzeletbeli dobogóján. Mielőtt e-sportról, balanszírozásról, koreai 'hatszáz parancskiadás/perces' játékosokról kezdenénk el beszélni, mindenképpen érdemes megemlíteni azt, hogy akármennyit is csiszolta a koncepcióját a Blizzard, akárhány percnyi (13 perc egyébként) CG-animációt készítettek a játékhoz, akármilyen hosszú is legyen az egyjátékos kampány, a StarCraft mindenkinek valami mást jelentett, és éppen ezért mást is várnak el a több mint tíz év kihagyás után megérkező folytatástól. Van, akinek az SC egy egyjátékos élmény volt, többszörösen duplacsavaros sztorival. Van, akinek egy móka, amiben azzal versengtek az osztálytársakkal, hogy ki tud a legtöbb AI-t megverni, szénné bunkerezve, méterről méterre előrehaladva, hatalmas offenzív seregeket bedarálva. Voltak persze saját szabályokkal rendelkező kisközösségek, rush-ellenes mentalitással, vagy éppen a "nem építhetsz x / y egységet" megkötésekkel. És persze vannak, akik szerelmesek voltak a multiplayerbe, a kő-papír-olló megközelítést modern formába áthelyező multiplayerbe, a micro és a macro egyensúlyát kényesen megőrző játékmenetbe, a három faj viszonylagos (a valóság keretein belül elérhető) egyensúlyába. A Blizzard hosszú éveken át támogatta a játékot, de a megkötések, az igencsak elavult grafikus motor, a modern Windowsokat alapvető formájában nem is túlzottan kedvelő játék és az eltelt tíz évben lezaljott változások új lehetőségeket hoztak - a Blizzard pedig meghozta a szükséges döntéseket, és minden erejével kitartott ezek mellett. Ez a döntés nem a színvilágról, nem a nehézségről szól. A Blizzard ugyanis úgy döntött, hogy mindenkivel megismerteti a játék multiplayer mivoltát, a StarCraftot pedig két teljesen eltérő részre szakítja, immáron véglegesen. Az egyjátékos tartalom egy külön világ, saját szabályokkal, saját egységekkel, ezúttal eszelősen sok bónusszal, ami egyfajta ugródeszkaként szolgál majd a többjátékos üzemmód számára. Mit jelent ez a StarCraft II számára? Ez az, amit alaposan megvizsgáltunk a megjelenés óta eltelt időszakban, és a megjelenés előtti hosszú hónapokban a bétában. Single Player