A Supreme Commander egy meglehetősen ambiciózus RTS volt a maga idejében, Chris Taylor mestertől pedig ez volt a minimum, amit elvártunk. A második epizód több újítást és szép sornyi változást ígért, de vajon merre billen a mérleg nyelve, ha számba vesszük az újdonságokat és a kigyomlált régebbi funkciókat? Az SC egyik legfőbb vonzereje a grandiózus méretekben, és a hasonló jelzővel illethető csatákban rejlett. A pályák szó szerint gigantikus vidékeket íveltek át, az ütközetek hatékony vezényléséhez őrült karmesterként kellett a gépesített hadseregünket dirigálni. A második rész az egyszerűsítés elvével, az áramvonalassággal szeretné hangosan felhívni magára a figyelmet. A terepasztalok mérete valamicskét csökkent, a grafika szimplábbá vált, és a játékmechanika komplexitásának is smirglipapírral estek neki a Gas Powered Games mérnökei.

A legfeltűnőbb játékmechanikai változás az erőforrás-rendszert érte. A két fő alapelem (energia és nyersanyag) maradt, viszont eltűnt a túlköltekezés lehetősége. Elcsépelt [de nagyon igaz - a szerk.] magyar szólásmondás következik: addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér! A térképen található bányát szimbolizáló kőhalom szimpla fémlappá egyszerűsödött, az épületek hatékonysága pedig már vajmi kevés hatással van a másikra.

Az energiakonvertáló létesítmény nagyot dob a tempón, segítségével az elraktározott energiánkat nyersanyaggá tudjuk alakíttatni. A kutatási pontok behozatala szintén a szabvány RTS szabályrendszer megoldásaira hajaz. Kutatóintézeteink számától, a mellékküldetések, alfeladatok megoldásától és a mezőkön elrejtett tárolók megtalálásától függ a fejlesztésre használható pontmennyiség. A pontokkal a technológiai fánkat igyekszünk ágastól-bogastól megnyitni pályánként újra és újra, figyelve a szint stílusához alkalmazkodó egységekre (légi, szárazföldi, vízi... stb.). Ötletes, bár nem túl eredeti megvalósítás ez. Arra mindenféleképp jó, hogy a kis mazsoláink erejét és túlélési esélyüket számottevően felturbózzuk. A gyáregységeket és telepeket egyébként külön fegyverekkel és védelmi-taktikai eszközökkel szerelhetjük fel. A taktikai műholdkép most is iszonyatosan hasznos, nagyban segíti az egységek átlátható mozgatását a madártávlati nézet.

A Supreme Commander egyik legizgalmasabb mozzanata a kísérleti (experimental) egységek bevetése volt. A második epizód megduplázza az előd és a kiegészítője által prezentált über-egységek számát. Az experimentalok egészen hamar megszerezhetővé válnak, ám az erejük nem olyan elsöprő, mint korábban. (Azért a Cybran Soul Ripper II-től és annak fergeteges tűzerejétől most is érdemes lesz óvakodni.) Stratégiánk kidolgozásánál mindig fordítsunk figyelmet a kísérleti egységek védelmére, hiszen az ütközetek sorsát gyorsan megfordíthatja egy kis unitokkal megtámogatott háborús gépszörny. Ha már az egységeknél tartunk, érdemes szót ejteni a használhatóságukról. A kő-papír-olló alapszisztémába mindegyik kiválóan beleillik, ráadásul az összes unit funkcionális - ritkán érezzük szerepüket erőltetettnek vagy feleslegesnek.

Felemás megvalósítás